A fenőkövekről

A fenőkövekről általában

A legősibb élezési eljárással ismerkedhetünk meg közelebbről, azaz a fenőkövekről ismerhetünk meg részleteket.

Legyen az kézzel vagy géppel végzett az un. abrazív megmunkálások közé tartozik, azaz a folyamat során az adott felületről a felesleges anyagot rendkívül apró részecskék formájában távolítjuk el. Ez a legkülönbözőbb technológiák alkalmazásával történhet, kezdve a mechanikai(legegyszerűbb) megoldástól az ultrahangos megmunkálásig. A késiparban a legegyszerűbb módszer, a csiszológép vagy a köszörűkorong illetve kisebb, egyedi készítésű kések esetén a fenőkő vált be legjobban. Bárhogy is történjen ez a munkafázis, a szerszám felépítése megegyezik: a kötőanyag a megmunkáló szemcséket nemcsak rögzíti, hanem a szerszámnak alakot is ad. A csiszolóeszköz illetve az abrazív szerszám minőségét alkalmazhatóságát az alábbi tényezők befolyásolhatják leginkább:

A megmunkáló szemcse anyaga és mérete.
A kötőanyag minősége és mennyisége (a kötéskeménység alapja)
A kötőanyag és a megmunkáló szemcse térbeli elhelyezkedése (azaz mennyire porózus a szerszám)

Az alkalmazott szemcseanyagok az alábbiak lehetnek: természetes csiszolóanyagok, elektrokorund, szilíciumkarbid, bórkarbid, köbös bórnitrid és a gyémánt.
Foglaljuk össze néhány mondatban a fent leírt anyagok tulajdonságait. A természetes csiszolóanyagok a legnépesebb családját képezik a szemcseanyagoknak. A csoportba elsősorban a következő anyagok tartoznak: kvarc, surla, horzsakő, természetes korund. Leginkább csiszolópapírok és vásznak készítésére használják őket, mivel minőségük erősen változó.
Az elektrokorundot (Al203) bauxit és timföld alapanyagokból, villamos ívkemencében, 2000 Celsius fok körüli hőmérsékleten állítják elő. Olcsó, jó alaktartó, sav és lúgálló, leginkább elterjedt szemcseanyag.
A sziliciumkarbid (SiC) kvarchomokból és szénből energiaigényes módszerrel előállított, kemény és jó hőállósággal rendelkező, savaknak lúgoknak ellenálló anyag. A szabad széntartalom miatt reakcióba léphet a vas-szén ötvözetekkel, ezért keményfémek (kerámia, öntöttvas) valamint titán, réz és bronz megmunkálására ajánlott.
A bórkarbid: bórsavból és bórdioxidból, magas hőmérsékleten készített anyag. Fémekkel való erős reakcióképessége miatt nem alkalmazzák kötött szemcsés csiszolóanyagként.
A köbös bórnitrid (B3N) nagy nyomáson (500000Mp/mm2, ami kb. 50 tonna négyzetmilliméteren-ként) és magas hőmérsékleten (1200-2000 °C), katalizátorok részvételével készített kiváló alapanyag. Elsősorban edzett acélok alakítására alkalmazandó, ún. szuper kemény szemcseanyag. Az ára is ennek megfelelő, ezért csak különleges esetekben használják.
A gyémánt természetesen nem a párunk eljegyzési gyűrűjében található követ jelenti, hanem az ipari gyémántot, amit nagy nyomáson és hőmérsékleten állítanak elő. Ötvözetekhez általában nem alkalmazható, de kemény és színesfémek megmunkálására kiválóan alkalmas. Az áráról sok mindent elárul, hogy súlyát karátban mérik.
A szintetikus kövek kemények, lassan kopnak, az összetételét csak részben ismerjük, gyártótól függ.
Léteznek még japán természetes kövek, de az áruk nagyon magas és professzionális élezéshez használják leginkább.

Eddig megismerkedtünk az alkalmazható élező kövek legfontosabb alapanyagaival így térjünk át az élező kövek bemutatására valamint néhány apró ám fontos technikai részletre.
Az egyik legfontosabb kérdés, mielőtt még nekiállunk a tényleges élezésnek, hogy milyen szögben élezzünk? Ez attól függ, mire használjuk az adott kést.

Finomabb munkákra a legalkalmasabb a minél vékonyabb penge és él, ezért ebben az esetben az élek által bezárt szög mintegy 30 fokos. Ez könnyed vágást és behatolási mélységet eredményez, de sérülékeny, vigyázni kell rá. Általában a konyhai kések, eszközök mind 30 (15-15) fok körüli szögre vannak élezve. A nagyobb igénybevételnek kitett késeknek (pl. vadászkések, darabolók, bárdok) legtöbbször csavaró igénybevételt is el kell viselniük amellett, hogy jóval nagyobb erőbehatások érik őket. Ezért az ilyen kés éle által bezárt szög mintegy 35-45 fokos kell legyen. Ezektől az adatoktól senki ne ijedjen meg: tájékoztató jellegűek, és nem történik tragédia, ha néhány fokkal eltérünk tőlük. De érdemes megfogadni őket, hiszen tapasztalati értékekről van szó.

A nagyméretű konyhakések karbantartását legjobban egy hosszú fenő rúddal-acéllal lehet megoldani. Természetesen csak akkor, ha kés kellőképpen éles és csak utánélezésről van szó. Az fenőacélnak nem az a funkciója, hogy anyagot válasszon le. Amikor már ezt nem érezzük elégségesnek, átválthatunk az élezésre.

 

Próbáljuk ki elméleti tudásunkat a gyakorlatban is!

A fenőkővel való élezést többek között az különbözteti meg a többi, kézzel történő fenéstől, hogy általában használnunk kell valamilyen folyadékot. Sokak szerint felesleges, de szerintem több előnye is van. A folyadék a finom felület pórusait részben kitölti, így élezéskor az élező szemcsék csúcsa fog dolgozni. Ez lehet víz, valamint fenő olaj is (a minőségi fenőkövekhez mellékelnek használati útmutatót, melyben megnevezik a kívánt folyadékot), mely elsősorban egyenletes csúszásfelületet ad a kései számára. Az előnyös tulajdonságok közé tartozik az is, hogy a pengéről lecsiszolt, rendkívül apró szemcséket a pórusokban mintegy „fogva tartja" így azok nem rontják a fenés során előállított felület minőségét azzal, hogy a penge éle alatt vele együtt mozogva rendezetlenül csiszolgatják az alakuló élt. A fenés megkezdése előtt ajánlott beáztatni vízben a követ vagy néhány csepp olajat (honing oil) kell a fenőkőre csepegtetni, majd egyenletesen eloszlatni az élező felületen.

A fenőkövet stabilan lerakjuk, hogy ne csúszkáljon, a kést jobb kezünkbe fogjuk, és kést lassú mozdulatokkal, az éllel előre toljuk. Ezt addig kell ismételni, amíg a másik oldalon meg nem jelenik az élsorja. Ekkor megfordíthatod a kést és a másik oldalon is így folytasd. Előszörre szinte biztos, hogy "nincs a kezünkben" a megfelelő élszög, ezért használhatunk élszög tartót is segítségül.

Itt is érvényesül az a alapszabály, hogy a durvább fenőköveket kell használnunk legelőször (ezek segítségével "dolgozzuk el" az esetleges kicsorbulásokat) majd a minél finomabb kövek segítségével eltávolítjuk az élsorját, így adunk végső élt a pengének, ezt hívjuk fenésnek.

Milyen finomságú követ válasszak?

Egy nagyon eltompult, életlen késen általában 400-600 as kővel kezdhetünk, kialakítjuk a profilt és a megfelelő szöget, majd a 800-1000-as következhet és haladhatunk tovább az egyre finomabb kövekkel. Nincs felső határ, de egy 3000-es kővel már polírozott, nagyon profi élt lehet kialakítani. Amíg a késed éles, próbáld élesen tartani, mielőtt nagyon eltompulna. Él fenntartáshoz egy finomabb kő is elég, így a késed mindig éles maradhat.

Milyen követ válasszak?

A gyémántporos élezőkkel gyorsan lehet ledolgozni az anyagot, kialakítani egy profilt, de óvatosan használd, mert agresszív, nehogy túl sokat válassz le.

 

Az Arkansas kövek természetes kövek, (Smith´s, Opinel) sokan használnak olajat ezen köveken, hogy a leválasztott fémrészecskék lebegjenek, ne tömjék el a követ. Ha olajjal kezded el használni, utána már nem használhatsz vizet az élezéshez.

 

A szintetikus kövek kemények, (KAI, Böker, Naniwa) nem kopnak el olyan gyorsan, mint a természetes kövek, jól lehet tisztítani őket használat után, mosószeres vízzel.

A használat folyamán előbb-utóbb a kő közepe "kigödrösödik" így síkba kell majd hoznod egy idő után. Ehhez lehet választani kimondottan erre gyártott síkoló (KAI) követ, de megfelel egy sík (pl.üveg) felületre helyezett csiszoló vászon is.

Pár jótanács a végére. Lehetőleg ne egy drága késnek kezdjünk neki először. Szinte biztos, hogy elsőre nem fog sikerülni. Ne add fel, ha először nem sikerül, ezt is meg kell tanulni, mint minden mást. A youtube-on találsz rengeteg videót ebben a témában. 

Nagy sikerélmény lesz és elégedettséggel fog eltölteni, ha megtanulod a kés élezést, hogyan legyenek igazán élessek a késeid :)

 

 

Copyright © 2013-2020 ezkes.hu Minden jog fenntartva