Kirándulgatás a Kőhegyi menedékháznál

A Kőhegyi menedékház

Két hete hónom alá csaptam Zsebit, két liter vizet, egy kis erdélyi szalonnát lila hagymával és elmaradhatatlan útitársamat az Opinel bicskát (megveheted itt) és átmentünk autóval a Duna másik oldalára a Lajos forráshoz. A videokamera a hátizsákomban volt, nem volt kedvem a fényképezőgéppel szöszmötölni (le is volt merülve) így videó beszámoló lett a bejegyzés.

Gyönyörű idő, egy felhőfoszlány sem volt az égen.

Voltam már sokszor a forrásnál, de valamiért mindig csak Visegrád felé mentünk. Most tervbe vettem a másik oldalt, végállomásaként a Kőhegyi menedékházat. A sárga jelzés egyenesen odavezet, eltévedni nem lehet. Könnyed séta egészen a menedékházig az árnyékos erdőben. Az árnyékot nem bántam, mert már délelőtt 10-kor nagyon meleg volt. A háznál találtunk három kecskét és egy letargikus csacsit. Ki volt pányvázva és ez láthatóan nem tetszett neki. A három kecske élénk érdeklődést mutatott először Zsebi iránt, majd mikor nekiültem enni, akkor a tízóraimat akarták megenni. Le kellett hessegetni az egyiket az asztalról is. A csacsinak félretettem egy szelet kenyeret száradni. Elmentem a kilátásban gyönyörködni, pár perc múlva visszamentem az asztalhoz, nyomtalanul eltűnt a szalonnabőr meg fél hagyma és a félretett szelet kenyér. A szalonnabőrön elcsodálkoztam, nem gondoltam volna, hogy egy kecske nem vegetáriánus, (ha ízlett neki a szalonnabőr is:)

Egy kicsit sziesztáztunk még, majd elindultunk visszafelé a zöld, majd a kék jelzésen. A Petőfi kilátótól vezetett meredeken lefelé az út, majd becsatlakozott a kék plusz jelzésbe. Innen már kevésbé volt szép út. Az erdőgazdaság gépei a sáros talajon szinte felszántották az utat, ezért a megszáradt sár bokatörő úttá változott. Kényelmes sétával innen, egy óra alatt visszaértünk a forráshoz.

Copyright © 2013-2020 ezkes.hu Minden jog fenntartva